Bevezető

A Palicsi-tó szanációjának keretében az 1970-es években szennyvíztisztító telep épült ki, mint a Szabadka város területén keletkező valamennyi szennyvíz tisztításának második fázisa.

A másodlagos szennyvíztisztítás építmények és berendezések összességét foglalja magában, melyekkel a lakossági és az ipari szennyvizeket, valamint az előzetesen kezelt ipari szennyvizeket tisztítják mechanikus és biológiai módszerek alkalmazásával. Ezek a módszerek a többnyire szerves anyagok jelenlétének csökkentésére alkalmasak. A rendszer két egységből áll: a vízkezelő és az iszapkezelő műből.

A szennyvíztisztító telep

Vízkezelő mű

A vízkezelő mű két részből áll: a mechanikus és biológiai tisztításból a biológiailag aktív iszap eljárásával, és utólagos kezelésből a derítő rendszerben.

A fő gyűjtőcsatornán (kb. 1,7 km hosszú nyitott csatorna) keresztül a lakosságtól, intézményektől és az ipari létesítményekből származó szennyvizek és a csapadékvizek, amit a csatornahálózat összegyűjt, a szennyvízkezelő telepre ékeznek. Az első építmény a durva rács, amit kézzel tisztítanak.

A rács után következik a fő átemelő szivattyútelep a szennyvizek elsődleges átemelésére a többi víztisztító műtárgyba. A szennyvizet csigasoros szivattyúk (összesen három egység) emelik fel 3,2 méteres magasságba, az egyes szivattyúk teljesítménye 200 l/s, 400 l/s és 300/600 l/s. a villanymotorok erőssége pedig 11 kW, 22 kW és 30/42 kW. Az átemelést követi a finom rács, amely a mechanikus tisztításra szolgál (2 egység). A rácsról a szennyeződéseket futószalag szállítja a konténerig, majd a szabadkai városi hulladéklerakóban kerül elhelyezésre. A következő műtárgyak a homokfogók (2 egység). A tangenciális homokfogó térfogata kb. 20 m3 és kizárólag a homok kifogására szolgál. A kétkamrás légbefúvásos homokfogó és zsírleválasztó berendezés térfogata 260 m3 és a homokszemcsék kifogása mellett leválasztja a zsíros szennyeződést is. A leválasztott zsiradékok a városi hulladéktelepen kerülnek elhelyezésre, míg a homok és a többi üledék a légbefúvásos homokfogóból óriásszivattyúkkal a létesítmény közelében található természetes mélyedésbe kerül. Még ez a kétlépcsős homokszűrés ellenére is, az egész vízvonalon több helyen ülepedik a homok.

A homokfogó után következik a kör alakú, vízszintes áramlású előülepítő. Az ülepítő átmérője 28 m, átlagos mélysége 2,5 m térfogata pedig 1423 m³. Az elsődlegesen kezelt víz a légbefúvásos (vagy biológiai) medencékbe kerül az eleven iszappal történő tisztításra. Az aerációs medencék kétkamrás műtárgyak, egyenként 19.6 m szélesek, 39.6 m hosszúk és 3,0 m mélyek (térfogatuk 4656 m³).

A légbefúvásos rendszer 2003-ig felületi volt (aerátor turbinák), majd 2003. közepén felszerelték a mélybefúvásos rendszert, melyben a medence alján elhelyezett 4 (egyenként 55 kW erősségű motorral rendelkező) kompresszor fújja be a levegőt, 3.5 kgO₂/ kWh effektív oxigénbevitellel.

Ezután következnek az utóülepítés műtárgyai (összesen három ülepítő). Az utóülepítők kör alakúak és vízszintes áramlásúak. Az ülepítők átmérője (kettőé) 28 m, illetve egy ülepítőé 50 m. Az ülepítők térfogata 2 x 1500 m3 és 1 x 4600 m3. Az aktív iszapot az utótelepítőtől az aerob medencéig 2 x 100 l/sec teljesítményű csigasoros szivattyúk szállítják, melyek emelési magassága 2,2 m.

A derítőrendszer

A szennyvíztisztító műhöz három sorosan kapcsolt derítőmedence tartozik még. A medencék felülete megközelítőleg 50.000 – 80 000 m²/drb, mélységük kb. 2,0 m, térfogatuk 114000 –196 000 m³/drb. A medencék állapotáról 35 évnyi működés után nincsenek megbízható adatok. Nyilvánvaló, hogy a derítőrendszer felülete jelentősen kisebb az eredeti állapothoz képest, és a levegőztető medence légbefúvó berendezése sem működik.

Az iszapvonal

A felúszott többletiszap összegyűjtése a recirkulációs iszapmedence szivattyútelepén történik. Az aknás búvárszivattyúk teljesítménye 2 x 33 l/s, kiemelési magasságuk pedig 15 m. A többletiszap kezelésére előlátott műtárgyak működtetése jelenleg szünetel. Az iszap csöveken át kerül a rögzített, illetve mobil kazettákba. A még folyékony halmazállapotú, még nem stabilizált iszap átkerül a földből készült (a műtárgyon kívül eső) tározókba,kazettákban, vagy a műtárgy területén található iszapmedencébe. Az iszapmedence volt az első iszaptározó, 15 ha területű műtárgy. Mintegy 300000 m3 préselt iszap tárolására volt előlátva. Mint fentebb említettük, az iszap stabilizációja és préselése szünetel, a nyers iszap mind több területet foglal el, ezért annak tárolására újabb iszapkazetták kiépítésére került sor.

Kísérőlétesítmények

Tekintettel a város csatornarendszerének általános jellegére, a szennyvizeket gyakran csapadékvizek hígítják fel. Az ilyen vizeket egy külön egységen keresztül vezetik keresztül, egy durva rácson (a nyílás szélessége 2,2 m, a víz magassága 2.0 m és a pálcaközök szélessége 40 mm) és egy búvárszivattyúkkal ellátott szivattyútelepen (a szivattyúk teljesítménye 450 l/sec (2 db), emelési magasság 4,5 m) át. A víz e rendszeren át a 3. számú derítőbe jut. A tervdokumentáció szerint ezek a vizek elvezethetők a műtárgyra, a 3-as derítőtavas medencébe vagy a felszíni tározóba, a rendszer azonban nem valósult meg teljes egészében, ugyanis a hígított szennyvíz-többlet (szükség szerint) más úton jut a felszíni tározóba. A felszíni tározó tervezett térfogata 139600 m3, de az iszap ülepedése miatt, befogadóképessége nyilvánvalóan csökken.

A dokumentum megnevezése	Letöltés
A technológiai folyamat vázlatos bemutatása